udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
60
találat
lapozás: 1-30 | 31-60
Névmutató:
Berde Mária
1998. április 27.
Idei tizenegyedik és tizenkettedik kötetével jelentkezett a Mentor Kiadó /Marosvásárhely/. Kiadói vélemények szerint ezek az év legfontosabb könyvei. Az egyik a Szigetek a Holttengeren - mezőségi antológia. Nagy Pál válogatása, a szerzők között van Orbán Balázs, Berde Mária, Nyírő József, Makkai Sándor, Szabédi László, Wass Albert és Sütő András. A másik könyv /Barabás László: Forog az esztendő kereke/ Sóvidékről szóló néprajzi munka. /Új könyvek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./2000. február 5.
Murádin Jenő művészettörténész írta meg Vass Áron állatszobrászra emlékező könyvét, mely a kolozsvári Yoyo Only Kiadó gondozásában jelent meg. A nevezetes állatszobrok alkotója 20 évvel ezelőtt hunyt el szülőfalujában, Makfalván. Állatsorozatának legkedvesebb alakjai a medve, a bivaly és a tehén volt. Méretük ritkán haladta meg a 30-35 centimétert. Vass Áron életében a szobrászkodást megelőzte a kalaposinasság, napszámosság, volt erdőmunkás, favágó, szénbányász. Kisszobrait felesége vitte el a kirakodó vásárokba, ahol gyorsan keresett portékává váltak. Olyan írók jártak nála és írtak róla, mint Berde Mária, Bözödi György, Tamás Gáspár, Nyírő József és Vita Zsigmond. /Ki volt Vass Áron? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./2000. augusztus 29.
Demény Péter a Reményik Sándorra emlékezés kapcsán kifejtette, hogy a diktatúra véget ért, ″egy nép nem adhatja át magát a mélabúnak: egy népnek lennie kell mindenekfölött.″ A nosztalgia többet árt, mint használ. Ideje volna elfogadni, hogy ″ugyanannyira vágyunk szeretetre, mint más népek fiai szoktak.″ /Demény Péter: Isten és szerelem. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./ Lászlóffy Csaba elutasította Demény Péter véleményét, hogy az ünnepek ″egy fogcsikorgató népnek készülnek″... Demény szerint ″a diktatúra véget ért″... ″az ellenállás tétje megszűnt″. Lászlóffy megkérdezte: hát a magyarellenes, ″az ördög nyelve″-ellenes román egyházi uszítás: a klézsei tudósítás ugyanabban a lapszámban? /Ugyanis a Krónika azon száma ezzel a címmel tudósított: Akadályozzák a moldvai csángómagyar képviselők munkáját./ Lászlóffy tovább kérdezett: vajon Bánffy Miklós, Kós Károly, Berde Mária, Reményik kortársai csak a fogukat vicsorgatták? ″Hát a másfél milliós magyar közösség, mindazok, akik elszenvedték a véres pogrommal körített választásokat, a földek és erdők, egyházi javak elkobozását és az iskolák bezárását?!″ /Lászlóffy Csaba: Tehén és takarmány. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./2001. június 19.
Júliusban lesz a 75. évfordulója annak, hogy báró Kemény János 28 erdélyi írónak, költőnek elküldte meghívó levelét, akik aztán nyaranta néhány napon át a marosvécsi Kemény-kastély vendégei voltak. Ez alkalomból jún. 16-án Marosvécsen emlékeztek a Helikon megalakulására, majd megkoszorúzták Kemény János sírját. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke mindenekelőtt a Kemény-család szerepét emelte ki az irodalmi társaság létrehívásában. Kemény Jánosét, aki birtokai egy részét az irodalomnak szentelte, több nyáron át Marosvécsre hívta össze az "erdélyi szellemi lovagrendet". Az irodalmat művelők közösségi szolidaritása fogja meghatározni az erdélyi magyar irodalom sorsát, mondotta az elnök. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke főleg Kemény Jánosné, Auguszta asszony érdemeit emelte ki, aki bár idegen földről származott, szívvel, lélekkel támogatta a találkozók ügyét. A jelenlevők a Magyar Írószövetség, a Helikon - Kemény János Alapítvány valamint a Látó folyóirat és az Aranka György Alapítvány nevében helyezték el a koszorúkat. Jún. 16-án délután Marosvásárhelyen, a Bernády Házban folytatódott a megemlékezés. Gálfalvi Zsolt méltatta a marosvécsi találkozókon kialakult szabad írói munkaközösséget, a 15 találkozót, ahol egymás mellé kerültek az erdélyi avantgardisták, konzervatívok, radikálisok, emigráns mágnások vagy éppenséggel püspökök. A helikoni munkaközösségnek nem volt működési szabályzata, nem volt sehova bejegyezve, valószínűleg ezért maradhatott fenn 1944-ig. Pomogáts kiemelte, hogy most is szükség lenne ilyen laza, baráti irodalmi társaságokra. Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője A szomszédvárak lebontása címmel főként két folyóirat, két írói tábor csatározásáról, torzsalkodásáról értekezett. A Korunk és az 1928 májusától 1944 szeptemberéig megjelenő Erdélyi Helikon köré csoportosuló írókról tartott előadást. - A helikoni mozgalom névsorában ott található Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Berde Mária, Kacsó Sándor, Kós Károly, Makkai Sándor, Kuncz Aladár, Molter Károly, Nyírő József, Sípos Domokos, Tabéry Géza, Tamási Áron, Tompa László, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Karácsony Benő, Szabédi László... és sokan mások. /Máthé Éva: Hetvenöt éve történt... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./2001. június 30.
Az erdélyi művelődéstörténet újabb harminchat személyisége nyert bebocsáttatást az Erdélyi Panteonba, amely a kezdetektől majdhogynem napjainkig leltározza föl nagyjainkat. A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál Jánosházy György szerkesztésében megjelent sorozat első két darabja után a huszadik század művelődési életében jelentős szerepet játszott, zömében írókról, költőkről írott tanulmányokkal 2001-ben napvilágot látott a harmadik kötet is. Az Erdélyi Panteonba legfrissebben bejutottak között van Szentgyörgyi István, Bánffy/Kisbán Miklós, Tompa László, Kós Károly, Kuncz Aladár, Áprily Lajos, Berde Mária, Reményik Sándor, Tamási Áron, Balázs Ferenc, Báró Kemény János, Szemlér Ferenc, Balogh Edgár, Szabó T. Attila, Dsida Jenő, Szabédi László, Wass Albert, Jékely Zoltán, Bözödi György, Bajor Andor és Szilágyi Domokos. /Németh Júlia: Belépő az Erdélyi Panteonba. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./ Az Erdélyi Panteonba helytelen volt beemelni Gaál Gábort.2001. november 1.
Okt. 31-én a reformáció napjára emlékeztek Nagyenyeden, a Vártemplomban. Fellépett a Református Kollégium kórusa. Józsa Miklós magyartanár előadásában Berde Máriára emlékezett, majd sor került Berde Mária emlékplakettjének felavatására. A dombormű Lőrincz Lehel kolozsvári szobrászművész alkotása. /Mezei Sándor: A reformáció napjára emlékeztek Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./2001. november 10.
A reformáció emléknapját ünnepelték Nagyenyeden okt. 31-én, a Vártemplomban. Józsa Miklós nyugalmazott magyar szakos tanár előadásában emlékezett meg Berde Máriáról (1889-1949), a két világháború közötti magyar irodalom jeles nagyenyedi írójáról. Az ünnepség után a leánydiákotthon épületének falán ünnepélyesen felavatták a Berde Mária-emléktáblát, Lőrincz Lehel kolozsvári szobrászművész alkotását. Ezzel a leányotthon felvette a jeles írónő nevét. /Bakó Botond: Berde Mária-emléktábla. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./2001. november 13.
Decemberben lesz két éve, hogy megalakult a Házsongárd Alapítvány. Mind többen vesznek részt a Házsongárd Alapítvány által meghirdetett temetőgondozásban. A Báthory István Elméleti Líceum, a Római Katolikus Gimnázium, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum tanulói, az Apáczai Csere János cserkészcsapat és a Protestáns Teológiai Intézet néhány diákja vett részt a munkában. Segítségükkel gyom és a szemét többek között Dsida Jenő, Tóthfalusi Kis Miklós, Apáczai Csere János, Jósika Miklós, Józan Miklós, Simén Dániel, Reményik Sándor, Berde Mária és Berde Amália, Szilágyi Domokos és Hervay Gizella, Szász Domokos, Újfalvi Sándor és Lészay Júlia, Berde Mózsa és Brassai Sámuel, Purjesz Zsigmond, Szabó Dénes, a Bethlen-Huszár, Tauffer és Szacsvai családok sírjairól, sírkertjeiből, valamint az iktári Bethlen, a Mikó-Rhédey, Biasini, Pagett és Sombori kripták környékéről. /Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet: Fiaim, tőlem egymást öröklitek! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./2002. december 7.
Két antológia is megjelent az elmúlt hetekben. Az egyik, Az álmok szállodája az erdélyi magyar költészetet, a másik, a Lassított lónézés az erdélyi magyar elbeszélőket mutatja be. Mindkét kötet 1918-2000 közötti időszakot öleli fel, a Kalota Könyvkiadó /Kolozsvár/ gondozásában. A verses antológiát Balázs Imre József, a prózát Demény Péter állította össze. A két fiatal költő új szempontok szerint próbálta átrendezni az erdélyi magyar irodalmat. A kanonizálás első lépcsője mindig az antológia. Balázs Imre József válogatásába felvett néhány bánsági avantgardistát, emellett sok igazolatlanul hiányzó van a /Tompa László, Gellért Sándor, Páll Lajos, Magyari Lajos/. Demény Péter prózaantológiájában már a nagy nevek is hiányoznak, így Nyírő József, Kolozsvári Papp László, Berde Mária, Kocsis István vagy Wass Albert (!). /Bogdán László: Lassított lónézés az álmok szállodájában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7.) Balázs Imre József antológiát állított össze Álmok szállodája címen, Németh Júlia úgy értékelte: "nyugodtan rábízhatjuk magunkat." A kötet bevezető tanulmánya a részleges átértékelés szempontjait is felveti, s ebben a vonatkozásában annak az avantgárd vonulatnak néhány költőjét is felvonultatja. /Németh Júlia: Álmok szállodája. Válogatás 82 év költői terméséből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./ Úgy látszik, átveszik a magyarországi liberális irodalmi "kanonizálást": értékes magyar alkotók kihagyása és avantgárd írók felnagyítása. 2003. március 8.
Nagyenyeden a vártemplom udvarában található leányotthon Berde Mária nevét viseli. A Bethlen Gábor Kollégium 25 diáklánya kapott benne szállást. Pásztori-Kupán István Gergő nagyenyedi lelkipásztor és Turzai Melánia, a Bethlen Gábor Kollégium református tagozatának vezetőtanára elmondták, hogy sok diáklány tanul Enyeden, elsősorban a Székelyföldről. Az otthon lakói között vannak a reformátusok mellett katolikusok és unitáriusok is. 1998-ban nyitotta meg kapuit, a hollandiai OGO Alapítvány támogatásával, számító-központot is létrehoztak. Segített a gummersbachi gyülekezet is, amely Werner Rabenau vezetésével gyűjtött e nemes célra A leányotthon az államtól semmilyen támogatásban nem részesül, segítséget nyújt a berlin-biesdorfi gyülekezet, ahonnan postázzák a rezsiköltséget. /Berde Mária Református Leányotthon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./2003. november 10.
Nagyenyeden pár éve egy romos épületet újított fel a helybeli református egyházközség, ez az Áprily-ház. Új, modern épület a Berde Mária Diákotthon, a református szeminárium leánytanulóinak biztosít bentlakási feltételeket. Egy másik felújított épület, a református egyházközség által patronált Béthel Alapítvány székhelye. Itt orvosi rendelő működik, ahol ingyenes gyógyszerhez juthatnak a város rászorulói. Másik újabb egyházi létesítmény, a Svájci Házként működő modern kivitelezésű panzió. Újabban, az Apáczai Közalapítvány segítségével egy impozáns lakóház került az egyház tulajdonába: a Misztótfalusi Kis Miklós Református Tanulmányi Ház. Avató és névadó ünnepségén Ludányi Horváth Attila, a kolozsvári főkonzulátus szakkonzulja tartott bevezető beszédet, Vetési László szórványügyi előadó-tanácsos a kollégiumnak az anyanyelv megőrzésében kifejtett nagy szerepét méltatta. Csete Őrs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója az intézmény 28. emléktábláját nyújtotta át a házigazdáknak. /Győrfi Dénes: Misztótfalusi Kis Miklós Református Tanulmányi Ház Nagyenyeden. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./2003. november 14.
Nov. 12-én indult a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat új kezdeményezése, a Felolvasó színházi esték sora. A legendás marosvécsi találkozók házigazdájával, az egykori Székely Színház száz éve született alapítójával, Kemény Jánossal kezdtek. Elhangzott a Kilyén Ilka által összeállított változatos anyagú, közel másfél órás műsor. A vécsi összejövetelek szellemét, hangulatát igyekezett feleleveníteni a társulat kilenc színésze. Báró Kemény János és Auguszta asszony, Tamási Áron és Reményik Sándor, Áprily Lajos és Tompa László, Szerb Antal és Kacsó Sándor, Bánffy Miklós és Berde Mária, Dsida Jenő rokonszenves egyéniségét, írásainak jellegzetes világát mutatták be. /N.M.K.: Marosvécsi üzenet. Kemény Jánosék megidézése a Nemzeti Színházban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./2004. március 2.
Ritkán látott tömeg jött össze a múlt héten, amikor Berde Máriára emlékeztek, mert Berde Mária nevével összefonódik Marosvásárhely. A Helikon-Kemény János Alapítvány kuratóriuma kettős évforduló alkalmából szervezte a megemlékezést: az írónő születésének 115. és halálának 55. évfordulójára is ekképpen emlékeznek. Király László nagyenyedi tanár méltatta az írónő munkásságát. Előadását szavalatok, regényrészletek, novellák gazdagították, Kilyén Ilka és Nagy Dorottya színművésznők tolmácsolásában. /Nagy Botond: Szentségvivőre emlékezve. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./2004. december 21.
A nagyenyedi gyökerekkel rendelkező Lőrincz Lehel 1959-ben végezte el Kolozsváron főiskola szobrász szakát. 1960-tól rendszeresen szerepel országos, megyei és egyéb csoportos tárlatokon, de egyéni kiállításainak jegyzéke is gazdag. Sorra jelennek meg köztéri szobrai az erdélyi helységekben, a kortárs művészek közül talán a legtermékenyebb ilyen vonatkozásban. Egykori iskolájában, a nagyenyedi Bethlen Kollégium udvarán helyezték el az Apafi Mihály fejedelem-szobrát, a szilágybagosi hősök emlékét idézi turul madaras emlékműve és 2001-ben Szilágysomlyón felavatták Báthory István fejedelem szobrát, Szilágylompérton Ady Endre-szobrát, Szilágykrasznán bronz Petőfi-mellszobrát. A művész távlati tervei közt szerepel Pápai-Páriz Ferenc szobrának az elkészítése is, amelyet egykori iskolájának szeretne juttatni. A Bethlen Kollégium falait egyébként már eddig is számos Lőrincz Lehel-mű díszíti: a Barabás Miklóst, Kőrösi Csoma Sándort, Hermányi Dienes Józsefet, Áprily Lajost, Berde Máriát idéző domborművek sora. /N. J.: Lőrincz Lehel köztéri szobrai. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./2005. február 8.
A medgyesi szórványmagyarságnak művészi, lelki élményben volt része január 30-án, a zsúfolásig megtelt unitárius templomban. Az ökumenikus nőszövetségi találkozó fénypontja Kilyén Ilka művésznő előadása volt. Móricz Zsigmond, Berde Mária, Tamási Áron, Sipos Domokos írásai szólaltak meg a művésznő ajkán. /Kiss Anna, Medgyes: Kilyén Ilka Medgyesen. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 8./2006. március 3.
Az erdélyi magyar irodalom bő nyolcvan esztendeje nehéz feladat elé állítja azt, aki egy antológia keretében kíván képet alkotni az erdélyi rövidprózáról. A megjelentetett kötetben /A nyüzsgés a mélyben – Hazai magyar elbeszélők. Válogatta és a bevezetőt írta Bogdán László, Pallas–Akadémia Könyvkiadó Csíkszereda, 2005./ Bogdán László huszonkilenc szerző elbeszélésének közlésével adott képet. Bevezető sorai fölé írta: A hiány antológiája. A két háború közti erdélyi magyar irodalom jeles írói közül Nyirő József, Berde Mária, Markovits Rodion, Makkai Sándor, Kolozsvári Grandpierre Emil elbeszélései szerepelnek e kötetben. Az antológiát záró írások szerzői az erdélyi irodalomnak a nyolcvanas–kilencvenes években kiérlelt új hullámát képviselik. /Máriás József: Hazai magyar elbeszélők. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./2006. december 12.
Lőrincz Lehel, a Kolozsvárt élő szobrász, grafikus, festő Nagyenyed művésze is. Ezt nemcsak a Bethlen Gábor Kollégiumban vagy a vár udvarán sorakozó munkái, hanem származása és a városhoz való kötödése is indokolja. Hat térszobrot készített, mindegyik központi helyen van felállítva. Szilágysomlyón áll a Báthory István-szobra, Szilágylompérton az Ady-szobor, Szilágykrasznán Petőfi szobra, Szilágynagyfaluban pedig Arany Jánosé. Közel áll a szívéhez Szilágybagoson álló turulmadaras hősi emlékműve. Több alkotása van Magyarországon, de ezek mind magánterületen vannak. Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium udvarán áll Apafi Mihály fejedelem és Pápai Páriz Ferenc mellszobra, a folyosón Bakó Árpád és Barabás Miklós domborműve, itt van egy Körösi Csoma Sándor-faszobra is. A várudvaron pedig egy Hermányi Dienes József-, egy Áprily- és egy Berde Mária-dombormű. Novemberben nyílt meg Kolozsváron a Korunk Galériában egy kiállítása, ezen 4 szobor és 22 kép szerepel. /Takács Ildikó: Nem tud helyezkedni, dolgozni szeretne. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 12./2007. február 21.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban működő Fenichel Sámuel Önképzőkör diákjai idén is részt vettek a tordai Petőfi Társaság által szervezett Aranyosszéki Népfőiskolán, és bemutattak egy csokrot a legfrissebb diákdolgozatokból. Azokat a diákokat kérték fel a kör képviseletére, akik a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciáján (TUDEK, Sepsiszentgyörgy, 2006. november 24–26.) maximálisan teljesítettek. Három diáklány hét dolgozattal jelentkezett, és mivel mindegyiket díjazták, továbbjutottak a magyarországi döntőbe, a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájára (TUDOK, 2007), amely Veszprémben lesz, április elsején. Józsa Miklós, nyugalmazott kollégiumi magyar szakos tanár Berde Mária írói és tanári munkásságáról tartott előadást. /Dvorácsek Ágoston: Nagyenyedi diákok a tordai népfőiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./2007. augusztus 30.
A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /Kolozsvár/ új számában olvasható többek között Borcsa János: Tendenciák a romániai magyar irodalomban avagy a valóságirodalomtól a szövegirodalomig; Olosz Katalin: Folklórgyűjtő diákok a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban a XIX. század végén és a XX század elején; Ile Erzsébet: Arany János széljegyzetei a nagyszalontai Emlékmúzeum könyvtárába. Az Adattárban Kovách Géza Berde Mária Veres Endréhez írt leveleit, Csomortáni Magdolna öt alcsíki település helyneveit közölte. /Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények – XLIX. évfolyam. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./2008. október 4.
1920 után a külön utakon járó erdélyi irodalom mindinkább magára talált. Elkezdődött a történeti regények híres korszaka. Ekkor jelent meg többek között Nyirő József A zsibói bölény című regénye is. És egyre inkább elfogadott lett valamennyi erdélyi író számára Berde Mária jelszava: vallani és vállalni. Nyirő József, mint a népi irodalom egyik képviselője, az egész magyar nyelvterület legnépszerűbb székely írója lett. Mindenkit elbűvölt romantikus havas díszleteivel és idealizált góbétípusával, Uz Bencével. A regény 1933-ban jelent meg először és számos újabb kiadásával hírnevet hozott a szerzőnek. Nyirő szorgalmas író volt. Regényei (Madéfalvi veszedelem, Néma küzdelem, Isten igájában, Íme az ember!, Kopjafák, Jézusfaragó ember, Az én népem stb.) eseményszámba mentek. Óriási olvasótábora volt. Írói nagysága, igazságszeretete, a népéhez való rendíthetetlen hűsége és az érte való aggódása elvitathatatlan, éppen úgy, mint rapszodikus természete, kocsmázásai és politikai melléfogásai. Nyirő Józsefnek 1944 őszén menekülnie kellett hazájából. Spanyolországban, Madridban talált menedéket és 64 életévéből az utolsó 9 évet kegyelemkenyéren, nagy szegénységben töltötte. 1953. október 16-án, a rákkórházban ragadta el a halál. Az Üzenet a külföldi magyarokhoz című vallomás és a Küzdelem a halállal című írása alázatos és könyörgő fohász az óhazáért, Erdélyért és minden magyarért. Az Üzenet a külföldi magyarokhoz című írásában többek között ez áll: „Akármennyire küzdünk is ellene – belső összeomlás fenyeget. Az a veszedelem, hogy magunkban, vagy utódainkban megszűnünk magyarok lenni. Lélektani folyamat ez, amellyel önmagát veszítheti el mindenki. Nem is szándékosan, hanem az események és életkényszer, a körülmények hatása alatt. Talán azzal kezdődik, hogy egyszer csak nem jut eszedbe egy magyar szó. ” Majd így folytatja: „Ha meggondoljuk és látó szemmel látni tudunk, rá kell döbbennünk, hogy mindez főképpen és elsősorban a saját belső összeomlásunk következménye. Minden egyéb pedig ennek az érvénye, mint mikor ősszel az életerő a fákban megszakad és önmaguktól hullanak le a levelek. ” Meggondolkoztatóak a nagy székely író utolsó szavai. /Erőss Attila: Sorozatban jelennek meg Nyirő József művei. Az írót újból felfedezték. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./